3. nap / Day 3

Larrasoana - Cizur Menor

Távolság: 20,1 km
Emelkedés: 250 m
Ereszkedés: 270 m

A mai nap végre jelentősebb magasságkülönbség nélküli szakaszt tartogatott, érintve az első nagyobb várost is, Pamplonát:

1.*

A térdfájás egyáltalán nem múlt el, így a nap tigristapasszal, fáslival és fájdalomcsillapítóval indult. És persze ma sem maradhatott el az eső... Most már az összes eső elleni felszerelés is kipróbálásra került.

2.

Pamplonában Csilla megállt egy gyógyszertárnál, ahol térdvédőt, krémet és gyógyszert is kapott a térdére. Tegnap sajnos elkiabáltam, megvan az első két vízhólyag. Valószínűleg nincs zarándok, aki megúszná nélkülük.

Csilla végül szerencsésen elérte Cizur Menort 4 körül. Az imént beszéltem vele, és sikerült már kicsit pihennie, a térdfájáson kívül semmi panasza nincs. Ezúttal olyan luxusra is volt ideje mint a mosás :) Jó a kedve, és nagyon örül, hogy eddig sikerült tartania azt a tervet amit elgondolt magának az Útra, és már 72 km-t teljesített. Remélhetőleg tud eleget pihenni, hogy minél jobban regenerálódjon, a fájdalom és a vízhólyagok minél jobban megszűnjenek, hogy holnap újult erővel folytatódhasson az Út.

* Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Larrasoana - Cizur Menor

Distance: 20,1 km
Uphill: 250 m
Downhill: 270 m

Today was a day finally without any significant uphill or downhill, and the stage today also reached the first big city, Pamplona:

picture 1 above

Unfortunately knee hurting didn't go away at all so the day started with more tiger plasters, strip and painkiller. And of course it wouldn't have been a full "joy" without the rain... So by now, all of the rain protection tools have been proved:

picture 2 above

Csilla stopped at a phamacy in Pamplona, where she got a kneepad and some medicine. Yesterday I also jinxed, her luck didn't last longer as she 's got her first two blisters. So I guess no pilgrim can make the Way without them.

Csilla blisfully reached Cizur Menor at around 4pm. I've just talked to her, and she could take some rest already, and she has nothing to complain about except for her knee. This time she even had the time for the luxury of washing :) She is in a good mood and she is very happy that so far she could keep up to the schedule she planned, and thus she has already completed 72 kms. Hopefully she can have enough rest to regenerate herself and to erase the pain and blisters, so that she can continue the Way with renewed strength.

2. nap / Day 2

Roncesvalles - Larrasoana

Távolság: 27,3 km
Emelkedés: 410 m
Ereszkedés: 870 m

Sajnos a pihenés és a tigristapasz nem volt elég, így Csilla úgy kezdte a mai napot, ahogy a tegnapit befejezte: fájdalmakkal. A mai napon is volt azért emelkedő, de mellette jelentős ereszkedő is. Ráadásul dél körül el kezdett esni az eső is...

1.*

Mindezeket figyelembe véve én szívem szerint azt javasoltam volna Csillának, hogy az első lehetséges szállásnál álljon meg. Ez sem lett volna közel, mert ez Zubiri lett volna 22 km-nél. De Ő szeretett volna eljutni Larrasoana-ig, ami újabb 5 km-rel távolabb van.

2.*

 
Igen, jól sejtitek, Zubiri végül csak rövid pihenő helyszíne lett, és Csilla 6 körül megérkezett Larrasoana-ba, ezzel a tegnapinál is hosszabb szakaszt teljesítve! Nagyon büszke vagyok Rá!

A fájdalom többé kevésbé mindenhol megszűnt, egyedül a bal térde fáj, de az nagyon, annyira hogy ma sajnos fájdalomcsillapítóra is szükség volt :( Remélem holnapra sokkal jobb lesz! Viszont vízhólyag továbbra sincs! Megérte a kényszerű bakancscsere. Reméljük így is marad és tényleg Csilla lesz az első zarándok, aki vízhólyag nélkül teszi meg az Utat! 

* Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Roncesvalles - Larrasoana

Distance: 27,3 km
Uphill: 410 m
Downhill: 870 m

Unfortunately yesterday's rest and the tiger plaster didn't help as much as it was needed, thus Csilla started today as she finished yesterday: with pains. There were still some uphill sections left for today as well, with very signifact downhills as well. To make it worse, it started to rain at around noon...

picture 1 above

Considering all of these facts I would have loved to suggest Csilla to stop at the very first pilgrim housing. Since it is Zubiri at 22 kms into the day's stage, it wouldn't have been near at all. But she would have liked to go all the way to Larrasoana which is another 5 kms away from there.

picture 2 above

Yes, you got it right, at the end Zubiri became the scene of a short rest only, and Csilla has arrived to Larrasoana around 6pm, meaning she achieved an even longer stage then yesterday! I am very proud of her!

The pain has ceased more or less everywhere, now only her left knee hurts, but that hurst really badly, so badly, that painkiller was in action today :( I hope it will be much better tomorrow! However there are still no sign of vesicles! It was worth to make the forced shoe change. Let's hope it stays the same, and Csilla will be the first pilgrim indeed who do the whole way without any vesicles!

1. nap / Day 1

Saint-Jean-Pied-de-Port - Roncesvalles

Távolság: 24,9 km
Emelkedés: 1400 m
Ereszkedés: 550 m


Nagy félelmekkel vágott neki Csilla az első napnak. Ennek ellenére 10-kor már Orlissonban volt, maga mögött tudva az első 8 km-t és az emelkedő felét (a jobb oldali út a képen):

1.*

Az előző bejegyzés ekkor készült. Bár az első szakasz élete legkeményebb 8 km-e volt,  úgy döntött, folytatja az utat, és még 17 km-t megtesz a mai nap folyamán.

2.*

A szakasz legmagasabb pontján, a kiindulóponthoz képest 1400 m-rel magasabban lévő Col de Lepoeder-nél: 

3. Col de Lepoeder, 1430m

Innen volt még jó 3 órányi út,  melyben az ereszkedő jelentette a kihívást, de végül szerencsésen megérkezett Roncensvalles-be. Nehéz volt, de nagyon örül, hogy nem állt meg és megtette idáig az utat. 

Az első napot megúszta vízhólyag nélkül, viszont fáj a háta, a lába, a sarka, minden porcikája. Remélhetőleg a pihenés és a tigristapasz segít, hogy holnapra jobban legyen. Az út során volt minden: fájdalom, öröm, szenvedés, boldogság; ez a nap tényleg a megszületés érzését adta.

Ezzel Csilla teljesítette az első, legkeményebb szakaszt.
Jöhet a megérdemelt pihenés! Holnap pedig a folytatás!

Csilla megkért, hogy tolmácsoljam: nagyon hálás minden támogatásért, biztató bejegyzésért (folyamatosan továbbítottam őket a nap során) és sms-ért, amiket kapott, mert mind nagyon jókor érkeztek, amikor nagy szüksége volt a biztatásra, és amelyek segítették abban, hogy a mai napot sikeresen teljesítse.
Köszönet mindenkinek a támogatásért és a biztatásért!

*: Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Saint-Jean-Pied-de-Port - Roncesvalles

Distance: 24,9 km
Uphill: 1400 m
Downhill: 550 m

Csilla started the first day with great fears. However she managed to reach Orlisson by 10am already leaving the first 8 kms and half of the altitude rise behind her (right hand side way in the picture).

picture 1 above

The last blog entry was added then. Despite it was the toughest 8 kms of her life, she decided to keep going and  do another 17 kms today.

picture 2 above

At Col de Lepoeder which is the highest point of the staeg being 1400 m above the level of the starting point.

picture 3 above

From there it was another 3 hours walk with the challenge of the downhill, but she finally made it to Roncevalles. It was tough, but she is very happy that she didn't stopped earlier and reached this point.

Luckily she finished the day without any vesicles, but she feels everything hurting, her shoulder, her legs, her feet, her heels. Hopefully the rest and the tiger plasters are gonna help her to feel better tomorrow. During the day she experienced all kinds of emotions: pain, joy, suffering, happiness; this day really gave the sense of birth, as many say.

Csilla completed the first, toughest stage of the Way.
Let's have a well deserved rest now! And then continue tomorrow!

Csilla asked me to let you know: she is very thankful for all your support, encouraging comments (I sent them continously to her during the day) and sms, which she always got in the very right moments, when she needed them the most and which helped her to fullfill this day.
Thanks to everyone for your support and encouragement!

Helyzetjelentés / Status report

Túl az első 8 km-en és már Orissonban. Most kell dönteni, hogy még 17 km vagy mára ennyi. Nehéz döntés mert ez a hegymenet 8 km-en keresztül kemény volt.

Update: megszületett a döntés, Csilla folytatja az utat!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

The first 8 km is done and I'm already at Orisson. Now I have to make a decision if I go another 17 km, or if I stay and call it a day. It's a hard decision, because this first 8 km climb was tough.

Update: decision has been made, Csilla keeps going!

Indulás

Csilla elindult, megkezdte az Utat!
Ez az első és egyben a legnagyobb fizikai kihívást jelentő nap a Pireneusok miatt. Ahogy tegnap is írta, nagyon fél.
Szorítsatok Neki, és küldjetek energiát amiből erőt meríthet!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Start

Csilla has departured, started the Way!
This is the first and also phisically the most challenging day because of the Pyrenees. As she wrote yesterday already, she is very scared now.
So let's keep your fingers crossed for her, and send your energy from what she can draw strength.

Saint-Jean-Pied-de-Port

Megérkeztünk a szállásra 7,5 óra vonat után.
Fáradt vagyok és nehéz a táska, szóval ki kell dobálnom ezt azt.
Hihetetlen hogy itt vagyok!
Megvan az első pecsétem és a hatalmas kagylóm a piros karddal a táskára.
Reggel indulás... Félek. Várom. Vágyom. Aggódom. Rettegek...

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

We arrived at the accommodation after 7.5 hours long travelling by train.
I'm tired and the bag is heavy, so I have to throw out some things.
I can not believe I'm here!
I got my first signet and the huge shell with the red sword to be placed on my bag. 
It starts in the morning... I'm scared. I look forward to it. I wish it. I'm worried. I dread ...

Párizs

Háttérország jelentés:

Csilláék szerencsésen megérkeztek Párizsba, ahol az éjszakát töltik, mielőtt holnap folytatnák az utat a kiindulópontig. Egy kis kellemes nyár esti kikapcsolódás Párizsban: 

Párizsban borozva

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Background country reports:

Csilla and her fellow-pilgrim safely arrived to Paris, where they spend the night before continuing their trip to the starting point tomorrow. A nice summer night rest in Paris:

10,5 kg

A zarándok útlevélem / My pilgrim passport

A felszerelés / The equipment

13 nap / 13 days left

English version see below!

A napok csak úgy rohannak, főleg, hogy a berlini út 3 hónapos lett a végére, így a jól megtervezett "5 hetem lesz még mindent előkészíteni és felkészülni" kicsit dugába dölt...
ugyanis 3 hetem marad, illetve már annyi sem.
Lassan minden porcikámba beivódik a Camino, a gondolataim 90%-as az Út körül forog, és az egyetlen téma, amiről szívesen beszélek, az ez.
Sokszor veszem észre, hogy Z.-val ülünk a kocsiban és mikor megkérdezi mir egondolok, a válasz mindig az, hogy a Caminora, sőt vannak pillanatok, amikro fejben már a Caminot járom.

Megpróbálom elképzelni azt, amit nem lehet elképzelni...
Megpróbálok felkészülni arra, amire nem lehet felkészülni...
Nehéz.

Vegyes érzések cikáznak bennem nap, mint nap. Várom, vágyam, akarom az Utat.
Közben pedig félek, tartok tőlek, sőt néha rettegek.
De ez a normális- vigasztalom magam. Már amennyire normális az, ha az ember, aki boldog. Boldog a magánéletében, az életében, elégedett a munkájával, imádja a Családját, a Barátait, a "normális" élet helyett azt választja, hogy hátára veszi élete terheit és nekivág egy 800 km-es zarándokútnak. Egyedül.
Azt hiszeme nnyire "normális" ez az egész... és ennyire vagyok az én is.
13 nap és aztán elindul... elindul az Út, ami hazavisz

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Days are just flying by, especially that the trip to Berlin ended up being a 3 month long one, so my good sounding plan "I'll have 5 weeks to prepare everything and get prepared" broke a little bit...
since I have only 3 weeks left, or even less.
The Camino is slowly but surely coursing through all of my body and mind, 90 % of my thoughts revolve around the way, and the only topic I really like to talk about is this one.
I often realize that we are sitting in the car with Z. and when he asks what I am thinking about, my answer is that it's about the Camino, in fact there are moments when I'm already walking the Camino in my mind.

I try to imagine what cannot be imagined...
I try to get prepared for what cannot be got prepared for...
It's hard.

I have mixed feelings about it every day. I wait, I wish, I want the way.
In the meantime I'm afraid, I fear of it, sometimes I'm even in dread of it.
But that's normal - I console myself. As far as it is normal, if someone who is happy, happy in her private life, in her life in general, who is satisfied with her job, who loves her family and her friends, instead of the "normal" life she choose to take her life's burdens on her shoulder and start a 800 km long pilgrimage. Alone.
I think that's how much "normal" this whole thing is... and how much I am as well.
13 days and then it begins... the Way begins which takes me home.