Visszatekintés, összegzés és búcsú / Looking back, summary and farewell

Amikor hazajöttem a Caminoról, sőt már az Úton is olyan sokszor gondoltam rá, hogy mit fogok leírni majd ide, hogy megőrizzem pontosan úgy, ahogy történt, vagy megosszam Veletek ezt.
Számtalan ötletem volt, hogy próbálom meg átadni mind azt, amit megéltem, mind azt, amit kaptam az Úton... és az érzéseket.

Az elmúlt egy hónapban rengeteg emberrel találkoztam (sokakkal Közületek, Köszönöm!!), meséltem, képeket mutattam, érveltem, magyaráztam, próbálkoztam. Nagyon szívesen meséltem az Útról, az élményekről, a nehézségekről, az emberekről, az érzéseimről... és ez szépen lassan változott... ahogy telt az idő azt éreztem, hogy ugyanarra a kérdésre, amire a megérkezésemkor kb 20 percben meséltem, most már egyre kevésbé tudok és akarok megnyílni.
Kezdetben majdnem beleszakadtam, úgy próbáltam átadni az érzéseimet, annak akit érdekelt, úgy szerettem volna, ha csak egy kis részét is, de át tudnám adni... de ez nem sikerült... és most már tudom. Nem is kell sikerülni... hiszen ez az enyém... az én Caminom, az én élményeim és az én érzéseim. Nem lehet, nem tudom és azt hiszem lassan nem is akarom ezt már átadni.
Továbbra is szívesen mesélek, mutatok képeket, de ahogy telik az idő egyre jobban óvom és magamban őrzöm az Utam.

Annyi ötletem volt és annyi mindent akartam mesélni, de ehelyett inkább már nem mesélek többet...és elköszönök! Köszönöm Mindenkinek a sok szeretetet, a támogatást, de legjobban azt, hogy olyan sokan igazán hittetek bennem!!!


"Ha feladod az álmaid meghalsz..." 

Rengeteget kaptam az Úton, rengeteget tanultam és változtam. Nem ugyan az az ember vagyok, mint aki elindult, de már nem is ugyanaz, aki egy hónapja megérkezett.... A Caminom folytatódik, itthon is és még tovább,  s talán még nehezebb, mint az a bizonyos 800 km, de készen állok rá...


 "Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt...":

Megérkeztem/Arrived

A világ végén, az Út is véget ér:

Finisterre, 0 km

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------


When I came from the Camino, and even during the Way I was thinking about so often what I was gonna write here, to preserve it exactly as it had happened and to share whit you.
I had so many ideas how I could try to give you all that I've lived through, I've recieved on the Way... and my feelings.

In the last month I met a lot of people (many of you, thank you!!), I was telling, showing pictures, reasoning, explaining, trying. I was happy to tell about the Way, the experiences, the difficulties, about the people, my feelings... but it has changed little by little... whilst before I was answering for 20 minutes to some questions after my arrival, as time went by I wasn't able and didn't want to speak so much about the same questions.
At first I was trying so hard to express my feelings to everyone who was interested, and I wanted to pass at least a little of it so badly... but I couldn't... and now I know. It doesn't have to be done... because it is mine... it's my Camino, my experiences my feelings. I can't, and now I think I don't want it to be passed anymore.
I'm still glad to tell, show pictures, but as time goes by I more and more protect and keep my Way for myself.

I had so many ideas and I wanted to tell so much, but instead I'm not telling anymore... and rather say goodbye! Thank you all for the love and support, but mostly that so many of you really believed in me!

"If you give up your dreams, you die..."

I've recieved so many things during the Way, I've learned a lot and I have changed. I'm not the same person who started the Way, but not even the same, who arrived a month ago... My Camino is continuing here at home, and perhaps it is more difficult than that 800 km, but I'm ready for it...

"I dreamed a world for myself, I'm standing in front of its gates..."
picture 2

At the end of the world, the Way has also finished.
picture 3